A Bosnia Rally nem egy verseny! Ezt a szervező mindig is kihangsúlyozta! A Bosnia Rally egy Roadbook Training Camp! Magyarul rally navigációs gyakorló tábor. Ennek a formának megvan az előnye is és hátránya is! Itt nincs hagyományos értelemben vett időmérés, nincs egymással versengés! Az időeredményedet csak hozzávetőlegesen (perc pontossággal) rögzítik és igazán csak saját magadnak van jelentősége!

Ettől függetlenül egy nagyszerű szervezés. Hiszen Bosznia kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy gyönyörű és érdekes helyeken vezessen végig az itiner. Ráadásul az időkényszer hiánya miatt bármikor és bárhol megállsz fotózni vagy enni, inni, ismerkedni a helyiekkel. Szóval nagyfokú szabadságot ad! Ráadásul aki csak ismerkedik a roadbook-os navigációval és elfárad, símán kihagyhatja bármely napot vagy lerövidítheti, ezzel elejét véve a fáradságból adódó esetleges baleseteknek! Ráadásul az útvonalon is jelezve volt, hogy egy-egy erősebb résznél hol és merre lehet kerülni (light track)!

No, de térjünk rá, hogyan is zajlott ez az öt nap?

Első Nap

2023. július 17-ével megkezdődött a Bosnia Rally 2023! Azt kell mondanom nem keltett csalódást már a nyitány se! Csodálatos helyeken mentünk. A szervező ügyesen keverte a tempósabb, könnyebb részeket és a brutálisan technikás köves feljárókat!

Nagyon tetszett a mai 266 km-es szakasz vonalvezetése, változatossága. Rengeteg köves rész volt, sok murvás, sodrós résszel és néhol brutálisan élvezhető feljárókkal! A szokásomhoz híven igazán az első 100 km után kezdtem el érezni a ritmust, bár addig is jól mentünk, de nekem kell ennyi bemelegítés! A technika jól dolgozott, most is meglepődők milyen bődületes trakciója van a nagy egyhengeresnek!

A következő napra vonatkozó esti eligazításon felhívták a figyelmet, hogy a navigáció lesz kicsit trükkösebb! Na, majd meglátjuk!

Második nap

A fő szervező (Stefan Rosner) ezen a napon is jól összepakolta a dolgokat! Az előző napon azért szedte áldozatait a pálya, így a reggeli startnál állítólag már 100 motorossal kevesebb várta a „zöld jelzést”, de azért így is szép számmal sorakoztunk!

Az előző szakaszhoz képest a 253km erősen bekezdett és kb. az első 100km elég technikásra sikeredett. Most nyoma sem volt az első napi váltogatásoknak, amikor egy rövidebb nehéz szakasz után jött egy rövidebb „pihentetőbb” rész. Most az elején bemutatott mindent a pálya, nagyon sok köves, sziklás feljáró, vagy éppen egynyomos ereszkedések, szinten kislabda nagyságú kövekkel.

Így az első fele a szakasznak elég rendesen kivette az erőt az ember testéből, de amikor jött a motor-kezelés szempontjából könnyebb második fele, akkor ott meg a navigációra kellett extrán figyelni!

Összességében ezt napot is nagyon élveztem, rengeteget lehetett tanulni, gyakorolni, fejlődni. Az egész szakasz alatt nagyon jól éreztem magam, jó ritmust sikerült felvennem és ezt meg is tartanom. Csak a 200km után volt egy kis fáradság érzésem, mikor nem találtam magam, de szerencsére ez 10 km után elmúlt, mikor az egyik német kollégának segítettünk a defektjavításban. Ennek a mozzanatnak sikerült ismét visszarángatnia engem az „élők sorába”, így ismét jó tempót tudtam felvenni. Így lényegesen hamarabb is fejeztem be a pályát, csak 7 óra motorozás volt.

A technika ismét jól szuperált…egyedül a hátsó indexek lettek az enyészeté….de ez simán belefér egy erdősebb, ágasabb résznél. Este még hátsó gumit cseréltem, mert következett egy 315km-es szakasz!

Harmadik nap

Mielőtt rátérnék a harmadik nap történéseire meg kell említenem, hogy kedd éjszaka egy igen hirtelen érkező és intenzív vihar csapott le a táborra. Este mindenki próbálta rögzíteni vagy menteni ami menthető. Reggel látszott igazán, hogy a bődületes erős szél milyen pusztítást végzett. Szerencsére a mi sátraink állták a szelet, de az esti pihenés senkinek nem volt teljes…

De rátérve a leghosszabb napra (315km). Kezdésnek csak azt tűnt fel, hogy sokkal gyorsabb az előző két napihoz képest. Persze itt is megkaptuk a köves fel- és lejárókat, hogy el ne felejtsük őket, de most nem a meredekségében volt a csíz, hanem a hosszukban. Így volt olyan köves lehajtó, ami 6km hosszan futott, megszámlálhatatlan hajtűkanyarral. De volt hasonló hosszúságú feljáró is, ahol nem illett megállni, mert az elindulás az öklömnyi köveken nem egyszerű. De mindemellett valami csodálatos helyeken jártunk. Sokkal többet fényképeztünk, de még így is csak a töredékét sikerült megörökíteni a lélegzetelállító tájaknak!

A táv teljesítése érdekében érthető volt, hogy viszonylag sok aszfalttal tervezték a track-et, de a fentebb említett kitartást igénylő részek azért elfárasztották az embert! Így az utolsó 60km-re már nem is gondoltuk, hogy vár ránk még valami erősebb, különösebben technikás részt. Hát rosszul gondoltuk! Az utolsó elágazás után, ahol a „light track”-esek eltértek a mi útvonalunktól, olyan köves feljáróval találkoztunk, ami visszaidézte az előző két nap „szellemiségét”! De nyilván itt már mindenki sokkal fáradtabb volt, így még nagyobb kihívást jelentett a leküzdése. A végére már tényleg csak a jó pár kilométernyi aszfaltozás maradt a táborig.

Ez a szakasz igazán a táj szépségei miatt tetszett nekem különösebben. Ismét kellemes tempóban sikerült motorozni, de egy kisebb navigációs hibát vétettem a szélerőműveknél. Szerencsére hamar észrevettem és javítottam!

Negyedik nap

Előző nap tévedtem, mikor azt mondtam az volt a leghosszabb nap! Bár lehet, hogy távolságban igen, de a negyedik lényegesen tovább tartott (9 óra motorozás)! Az eligazításon már mondták, hogy igen kemény, technikás lesz…de akkor még nem tudhatták, hogy hajnalban megérkezik ismét a vihar! Ez sokat nehezített az amúgy se könnyű első szakaszon. A csúszós vizes fű meg is tréfált és sikeresen kicsúszott a motorom. Szerencsére én nem sérültem meg, de a szerencsétlen eséstől a navigációs torony elferdült és a hátsó fékkar is visszahajlott, így azt nem tudtam a megszokott módon használni!

Ha a pálya nehézségét nézzük, akkor majdnem fordítottja volt a tegnapinak! Az elején brutálisan bekezdett, nagyon meredek és hosszú feljárókkal, amik az árnyékosabb részeken korcsolyapálya szerűen csúszós maradt. Volt pár hely, ahol egymást segítve tudtunk csak túljutni. Egy-egy szakasz leküzdésének sikerélményét még az elénk táruló táj látványa tudta fokozni! Aztán szépen lassan visszavett a pálya a nehézségekből és maradtak a lankásabb, de hosszabb fel- és lejárók.

Nagyon élveztem ezt a pályát, bár rendesen kivette az erőmet. Az esésből adódó sérüléseket sikerült megjavítani az utolsó 189km-es szakaszra!

Utolsó nap

Hát ez a 189km is érdekesen kezdődött. A tavalyi Dinaric Rally maraton szakaszának második napjáról már ismerős volt a track eleje! És az is tiszta volt, hogy nagyon aljas nyomvajukkal van tele! Így az első 15km-en már jó pár motoros a fűben feküdt, szerencsére mindegyik jelezte a feltartott hüvelykujjal, hogy rendben! Mivel eddig sikerült minden nap egy pici eldőlést, esést produkálnom, így ma az volt a cél, hogy a legkisebb esés nélkül abszolváljam a mai szakaszt. Éppen ezért is nagyon óvatosan kezdtem. A pálya első része megegyezett a prológ bizonyos részeivel. Ez egy cuppogós, sáros rész, ahol keményen kellett egyensúlyozni a motorokkal. Persze nem kellett várni sokáig, hogy a szokásos köves feljárók megérkezzenek. Elég technikásak voltak, de valahogy már nem volt dráma egy-egy ilyen leküzdése, elég rendesen hozzászoktunk. Ma is nagyon látványos helyeken vezetett végig az útvonal, legjobban az egyik sípálya tetején lévő kávézó tetszett, ahonnan nemcsak gyönyörű kilátás tárult elénk, de természetesen megálltunk egy kávéra is!

Aztán a 140km körül jött a fekete leves! A motorom az egyik kemény köves feljáró teteje előtt olyan hirtelen torpant meg, mintha falnak mentem volna! Az történt, hogy a hátsó lánckerék, meghajolva és befeszülve állt. Ezt eredetileg 6 csavar rögzíti a menesztőhöz. Nos ebből már csak kettő volt meg, ráadásul az egyik már csak a kitört menesztő darabba kapaszkodott. Tamással sikerült egy elég érdekes megoldást találnunk. A lánckereket nagyjából egyenesre sikerült visszakalapálni egy nagyobb kő segítségével…szerencsére ebből bőven akadt. Aztán a menesztőre úgy fogattuk fel a két megmaradt csavart, hogy egymással ellentétesen legyenek. A maradék csavarok helyére pedig gyors-kötözőt tettünk. Úgy döntöttünk a hátra lévő ~50km megpróbáljuk így is teljesíteni. Akadt még rendesen köves feljáró, így elég kemény terhelést kapott ez a gyengített erőátvitel, de rendszeresen megálltam ellenőrizni, és mindent rendben találtam…a körülményekhez képest. Így sikerült is a végső cél-állomásra is beérnünk. De mire a sátorhoz értem már a két csavarhoz tartozó egyik anya eltűnt, míg a másik erősen meglazulva kandikált! Szóval tényleg az utolsó méterek voltak benne!

Összegzés

Összességében nagyon tetszett ez a rendezvény! A szokásos jó, nemzetközi hangulat uralkodott az egész táborban, esténként jó, vicces és tanulságos beszélgetésekkel. A roadbook-os szakaszok nagyon jól ötvözték a kihívásokkal teli részeket, a gyönyörű tájakkal és a tempósabb szakaszokkal. Nagyjából a 40 órás munkahetet is teljesítettem, csak motorozásban, ami közel 1400km terepezést jelent!

Jó volt! Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette ezt a nem könnyű kihívást!