2023 Hungarian BAJA
2023. augusztus 10-12 között lezajlott a jubileumi XX. HunGarian BAJA!
Csütörtökön az adminisztratív regisztráció és a technikai gépátvétel zajlott, majd este egy ünnepélyes rajtceremóniával hivatalosan is megkezdődött a MAMS Magyar Nyílt Tereprally Kupasorozat lehosszabb versenye amely egyben FIM bajnoki verseny is!
A késői rajtceremónia miatt örültem, hogy a másnapi 9,5 km-es Prológra viszonylag későbbi rajtidőt határoztak meg, így volt idő pihenni. Maga a Prológ határozta meg a napi első szelektív rajtsorrendjét. Ettől függetlenül én nagyon óvatosan teljesítettem, hiszen ezen a kis szakaszon igazán csak elveszíteni lehet egy versenyt, de megnyerni nem! Ennek megfelelően a pénteki első szelektívet a „hátsó sorból” kezdtem. A napi tervezett táv 2X110km volt, amit majdnem a felénél egy 15 perces neutralizációs szakasszal „vágtak” ketté. A pálya nagyon köves volt, és sokszor olyan nagy kövek voltak a nyomvonalakon, hogy rendesen feldobálta a motorokat. Szokásomhoz híven, lassan melegedtem be, nehezen találtam a ritmust. A neutralizációs zóna előtt ráadásul sikerült egy olyan mély tócsába beleesnem, ami abban a pillanatban megfogta a motort és én, mint a győzelmi zászló, repültem is át a kormány felett! Szerencsére nem volt semmi komoly dolog ebből, és a szembe lévő fotósokkal jót nevettünk az egészen! 
Mindenesetre a pályán rendszeresen előforduló pocsolyákat ezek után jobban megtiszteltem! Ennek tükrében a neutralizációs zónában eltöltött idő jó volt arra is, hogy kicsit összeszedjem magam fejben! A második fele a szelektívnek így jobban is sikerült, gyakorlatilag hiba nélkül tudtam teljesíteni és érzésben sikerült gyorsulnom!
A második szelektív ugyanazon a nyomvonalon ment, mint az első, de az autók azért kicsit átalakítják néhol a terepet. Mindenesetre sokkal jobban indult számomra ez a rész. Sokkal jobban elkaptam a ritmust és nyilván az ismerős részeket is magabiztosabban küzdöttem le! Ugyanakkor a nap vége felé az alacsony szögben sütő nap a látást néhol eléggé lekorlátozta, így sokszor erősen lehajtott fejjel, a sisak sildjével próbáltam árnyékolni a szememnek. Mindenesetre a pálya végére rendesen elfáradtam, de jóleső érzés volt. A nap végére még maradt egy hátsó gumicserém, mivel a fent lévő Michelin Enduro Medium nem tűnt túl jó választásnak erre a talajtípusra. Nagyon csúszkált a hátulja és a kopás mértéke is nagyobb volt, mint amit én számítottam. Szerencsére Robert Bodor-ék (Slovak 4 Rally Team) kisegítettek egy Michelin Tracker hátsóval, amit innen is hálásan köszönök!
Szombatra a szelektíveket a másik irányból teljesítettük, a végén egy kis módosítással, így összesen 2X117km-t kellett teljesíteni. A neutralizáció itt is kettéosztotta a pályákat. A reggeli kezdés nagyon gyötrelmesen indult a számomra. Már az összekötő szakaszon is hiányzott az a kellemes „harci láz” amivel az ember jólesően belevág a versenybe. Sajnos ez a napi első szelektíven se jött meg, így elég szenvedősen sikerült végig evickélnem! Pedig a tegnap kicserélt hátsó gumi rendesen megmutatta milyen is az, amikor rendesen, csúszásmentesen ki lehet gyorsítani és a féktávokon is be tud segíteni a tapadásával. De mindezt valahogy nem hittem el vagy csak egyszerűen nem éreztem rá az egészre.
Szerencsére a második szakaszra már sokkal jobb kedvel érkeztem! Lehet, hogy az autók is segítettek a pályán, hogy kijárták jobban a nyomokat, vagy jobban kezdtem bízni a hátsó gumiban, de az biztos, hogy a teljes szakaszon nagyon jól éreztem magam, mintha kicseréltek volna! Jó volt a ritmusom is és semmi hibát nem vétettem. Igazi élménymotorozás kerekedett az egészből a számomra! Még az előttem induló két versenyzőt is sikerült leelőznöm. Ha nem lett volna a fáradságom, simán bevállaltam volna még egy szakaszt! 
Összességében elégedett vagyok és nagyon élveztem a versenyt, ami elég nehéz volt, igaz a navigáción most nem volt akkora hangsúly, mint tavaly. A HunGarian Baja most is az egyik legnehezebb nyomvonalú tereprally verseny volt. A díjkiosztóra várva pont erről beszélgettünk Joanna Modrzewska lengyel versenyzővel és megállapítottuk, hogy ez valószínűleg az pálya intenzitása miatt van. Itt nincs idő pihenni, mert nagyon „sűrű” a pálya vagy a tempója miatt vagy a technikás részek miatt. Örülök, hogy sikerült teljesítenem a versenyt, ami a jellege miatt mindig nagy terhelés mind a versenyzőre, mind a technikára! A sok helyen lévő pocsolyák mélysége sokszor okozott gondot. Volt motor, amelyik sajnos vizet szívott, de volt olyan quad, amelyet a pocsolya iszapos alja fordított be. Szerencsére engem elkerültek a nagyobb technikai problémák, így teljes mértékben a 465km-es össztáv leküzdésére tudtam koncentrálni.
Mindenesetre gratulálok mindenkinek, aki belevágott ebbe a nehéz küzdelembe! A díjazottoknak külön is elismerés! És végül köszönöm a szurkolást és a támogatást amit kaptam!
0 hozzászólás