Ismét a Dinári-hegységben…

Második alkalommal vettem részt a Dinaric Rally-n, ami idén ünnepelte az 5. szülinapját. 2022-ben még a KTM 990 Adventure nyergében, idén már a Husqvarna 701 Enduroval vágtam neki. Ezek alapján már volt bizonyos elképzelésem milyen is lesz az 1 hetes verseny, de természetesen azzal is tisztában voltam, hogy mindig vannak újdonságok, változatosságok!

Prológ

Ezen a napon megkezdődött a Dinaric Rally 2024 „motorozós” része is! A Tegnapi napon az adminisztrációs bejelentkezés és a technikai gépátvétel rendben lezajlott. Szerencsére még délelőtt letudtuk, így az ebédszünet és a délutáni programok miatt nem kellett sok időt tölteni ezzel. Az ünnepélyes rajtceremóniát a knini várban tartották, így egész impozánsra sikeredett!De mindezek csak körítések az igazi ok körül, amiért 160 motoros (köztük 11 quados) idejött, nevezetesen a motorozásért! A versenyzői eligazításon Perica (a fő szervező) tájékoztatott, hogy a prológ ideje nem fog beleszámítani az összidőbe, csak a keddi mért szakasz rajtsorrendjét határozza meg! Azt is megtudtuk, hogy az 52 km-es mért részen nagyon változatos lesz a terep. Hol köves feljárók, hol tempósabb részek váltják egymást. Csalódást nem is okozott számomra az első megmérettetés, legfeljebb annyi meglepetéssel szolgált, hogy reggel a bivouac-ból való startolás előtt elkezdett szakadni az eső! Én a beosztásom szerint majdnem a mezőny legvégéről indultam, csak pár motoros indult utánam. Kicsit aggódtam, hogy nagyon csúszós lesz a köves-füves rész, de szerencsére annyi nem esett, hogy korcsolyapályává alakítsa a terepet! Persze így is sok helyen jobban kellett figyelni és koncentrálni, mivel voltak trükkös részek. Ami viszont nagyon furcsa volt, hogy a roadbook jelzései az első kanyartól el voltak csúszva. De nem csak 10 méterekkel, hanem volt, hogy több 100m-el! Így nehéz volt navigálni, viszont itt jött az előnye a hátulról indulásomnak, mivel a nyomok elég jól figyelmeztették az embert…csak furcsa mód jobban kellett ezeknek hinni, mint a roadbooknak! Szerencsére nem sokkal később helyreállt a rend és a kanyarok, akadályok a roadbook jelzéseinek megfelelően érkeztek. Érzésem szerint elég jó tempót is tudtam menni és az eső ellenére is élvezni tudtam a menetet. Szerencsére hiba nélkül abszolváltam ezt a részt és a jó tempónak köszönhetően holnap az 57 helyről indulok a 121 Rally kategóriából induló közül.

Első nap

A szervező, Perica beharangozója a rettentő kemény első, „igazi” napról beigazolódott! Az első 100km-en még nem is volt különösen nagy gond, ráadásul a ritmust is egész jól sikerült elkapnom annak ellenére, hogy én mindig később érzek rá a szakaszokra! Itt most nem ez történt. Csak a nagyobb köves feljárókkal küzdöttem picit jobban, de szerencsére a 701 partner volt és sikeresen letudtuk ezeket a részeket is. Az első neutralizációs zóna (itt lehet tankolni és kicsi energiát gyűjteni) után aztán jött a fekete leves! Először is navigáció okozott kisebb fejtörést. Itt szépen összeverődtünk jó páran és kerestük az utat. Szép „vonatot” alkotva haladtunk tovább, közben próbáltam kiigazodni hol is járunk? Aztán volt aki szembejött és páran vele folytatták az útjukat, de a végén nekünk sikerült rátalálni a helyes útra!

Amint már egyedül is tudtam menni a saját tempómba és éppen kezdtem visszaszerezni a jó ritmust, jött a következő „csapás”! Olyan feljáró került az utunkban ami enduro versenyeken is megállta volna a helyét. A lényege az volt, hogy köves agyagos talaj, ahol a kövek lépcsőket formáltak ritmustalan rendben. Ehhez adódott hozzá az előző napi eső miatti csúszóság. Itt aztán elkezdődött a küzdés, ráadásul a szűk helyen rendesen torlódás alakult ki! Erről a feljáróról van a kép a Dinaric Rally oldaláról, ami nagyon jól illusztrálja a helyzetet. Kb. 1 óra tologatás, huzigálás után végre újra nekilódulhattam… Persze sokkal fáradtabban és kimerültebben… így nem is csoda, hogy kezdődtek az el-eldőlések a kisebb figyelmetlenségek miatt! Ezek nyilván tovább fárasztják az embert és ebből megint csak hibák lesznek! Így a második „enduros” feljáróhoz érve nem az öröm érzése fogott el… Ráadásul ez már a 200. km-nél volt és sokkal hosszabb, mint az előző. Itt is csapatmunkába fogtunk és így tudtuk leküzdeni az akadályt.

Sajnos emiatt ismét veszítettem egy legalább 1 órát. Ráadásul az egyik eldőlésnél olyan szerencsétlenül esett el a motor, hogy a lábtartó konzolom eltört. Szerencsére csak az alsó fül fele, így javíthatónak tűnt a dolog, ott helybe a jó kis gyors-kötöző oldott meg a dolgot, de bent a szervizparkban igazi MacGyver-es megoldást fabrikáltunk Szabolcs-csal! Összességében az időveszteségek miatt sajnos nem sikerült szintidőre teljesítenem a szakaszt, de azért végigmentem rajta! 8:03-kor startoltam és 18:22-re értük el a célvonalat. Este természetesen szerelés, javítás, így csak jfél után kerültem ágyba…mondjuk nem forgolódtam sokat…

Második nap

A szerdai napon a második szakaszra Perica azt ígérte, hogy sokkal könnyebb lesz. Szerencsére ez így is volt. Bár a köves feljárók itt is megjelentek, de közel sem olyan formában, mint az első szakasz „horror” részei! Nagyon jól éreztem magam az elejétől a végéig, noha viszonylag sokszor törte meg a lendületünket a sok sebesség-korlátozó zóna. Voltak ismerős részek is még a 2022-es versenyről, csak most az ellenkező irányba haladtunk azokon a részeken.

Alapvetően egy gyors, lendületes pálya volt, de azért egy-kéttrükkösebb navigációs rész volt benne. Szerencsére ezeket nagyon jól tudtam lekövetni és ha hibáztam is, azt egyből észrevettem és tulajdonképp másodperceket veszítettem csak.

Harmadik nap

Ezen a napon kezdetét vette a maratoni szakasz 1. napja. Mondhatnám azt is, hogy ez majdnem tökéletesen indult…

Az idei Dinaric Rally-n nem maradtunk Boszniában egy éjszakát, mint az előző években, hanem visszajöttünk a knini központunkba. Annyival fűszerezték a dolgot, hogy beérkezéskor a motorokat be kellett tolni egy külön elkerített Par Ferme-be. Itt csak a versenyző szerelhetett a motorján. Így az előző nap egy teljes szett új gumi került fel a 701-re és bekerült a csomagok közé a csere légszűrőt is!

De kanyarodjunk vissza a nap elejére! A mért szakasz már a horvát oldalon megkezdődött, ráadásul a tábortól mindössze 3,5 km-re, így szerencsére nem kellett sokat aszfaltozni! A szakasz elején nem nagyon találtam a helyem. Kissé darabosan sikerült minden kanyarvétel az előző nap felszerelt új gumik ellenére! Ráadásul a roadook is pontatlan volt. A legbosszantóbb dolog mégis az volt, hogy a sebesség korlátozó zóna se volt jól beállítva a kis biztonsági rendszeren, így aktíválódott jóval a jelzés előtt több km.-el. Mindezek ellenére végül sikerült átkelnünk a határon és kezdetét vette a boszniai rész!

És ez a rész nem keltett csalódást! Gyönyörű helyek és fantasztikus pálya! Volt sok tempósabb rész is, de trükkös navigációk és technikásabb pályaszakaszok se hiányoztak! A végére egész szépen belejöttem mindenbe. Nagyon könnyedén tudtam haladni, nyoma se volt bennem a reggeli darabosságnak! Igazi örömmotorozás volt! Az utolsó szakaszon és a célegyenesben is nagyon szép, széles és jól belátható zúzottköves út volt, ahol mindenki kedvére driftelhetett egy kicsit!

Negyedik nap

Mivel egész este szakadt az eső és a további előrejelzések se mutattak túl sok jót, ezért a szervező eltolta a rajtot 9:00-ra! Ez adott egy kis extra időt pihenni, amire szükség is volt azt hiszem. A motorokat a Parc Ferme-ben altattuk, de ez nem jelentette azt, hogy nem volt mit tennünk a szervizparkunkban! Én összecsomagoltam a pavilonomat, mivel esélyes volt, hogy a vihart nem éli túl! A cuccokat összepakoltuk, hogy beférjünk egy 4X4m-es pavilon alá. Reggel persze minden csurom vizes volt. A motorosoknak nem kell ecsetelnem, hogy a vizes cucc felvétele menyire nem a motorozást motiváló tényező…

Mindenesetre sikerült elkészülni és nekivágtunk ennek a rövid szakasznak, hiszen ma csak 200km-t kellett megtenni, amiből kb. 160km volt a mért. A starthelyhez menet nem volt melegünk, de legalább a cucc megszáradt a menetszélben. Ennek mondjuk nem sok jelentősége volt, hiszen a start után, a szélerőműveknél lévő tempós és sodrós murvás úron volt olyan rész ahol teljes szélességében elterülő tócsák (tavak?) voltak. Nyilván ismét csurom vizesek lettünk…de ez van.

Amúgy a pálya nagyon tetszett, jól is kaptam el a ritmust és nagyon élveztem a teljes távot. Szerencsére az eső nem tette annyira csúszóssá amennyire tartottam tőle, sőt, egyes részeken egész fogós volt a talaj! Egyszóval nagyon jól sikerült ez a szakasz – érzésem szerint – és az időjárás se volt túl kegyetlen, csak néha csöpörgött, de az tényleg jelentéktelen mennyiségben.

Ötödik nap

Az utolsó megmérettetésre készültünk. Itt mindig nagyon kell figyelni, hogy nehogy elbízza magát az ember és hibázzon! Sajnos ahogy várható volt azért fogyatkozott a reggeli startnál felállók száma, hiszen az ilyen terepen nagyon könnyen fogy a technika és a pilóta épsége is! Ezért is próbáltam teljes koncentrációval a végéig elmenni!

Elég csípős reggelre keltünk, ezért úgy döntöttem, hogy a melegebb cuccokat veszem magamra, ami egy kantáros biciklis-nadrágot is magába foglalt! A tegnapi naphoz hasonlóan az utolsó táv 227km-re lett tervezve amiből 201km volt a mért szakasz.

A Bivouac-ból a starthelyre menet folyamatosan emlékeztettem magam, hogy ezen az utolsó szakaszon csak sokat lehet veszteni, de nyerni keveset! Éppen ezért egész óvatosan kezdtem, ráadásul itt derült ki, hogy a kantáros nadrág, álló motorozási helyzetben picit elszorította a jobb kezem vérkeringését, így zsibbadt picit a jobb kezem. Tudtam, hogy ezzel az érzéssel kell, a fél távon lévő, neutralizációs zónáig együtt élnem.

A pályán aztán egyre jobban gyorsultam, magabiztosabbá váltam. Közben a navigációra is koncentráltam, amire szükség is volt. Bai Tomi hátizsákját például pont egy kissé rejtettebb leforduló előtt láttam meg..ahol többedmagával tovább is ment sajnos a lefordulás helyett. Szerencsére én egyből észrevettem a hibát és sikerült nagyon gyorsan korrigálnom, így nem vesztettem sok időt. Sajnos Tomi ezután nem sokkal szenvedett egy balesetet, innen is jobbulást kívánok neki!

A pálya itt egy elég kimerítő, nagyobb köves leereszkedős részt adott, ami eléggé kivette az amúgy is fáradt testekből az energiát! Szerencsére nekem jól sikerült beosztanom az erőmet és végig koncentrálva, hiba nélkül jutottam el a neutralizációs zónáig, ahol végre kiszabadítottam a kezem a pánt „fogságából”, így már sokkal jobban érzékeltem vele!

A pálya második fele innen egy borzasztóan fárasztó, nagy koncentrációt igénylő, köves részeken vezetett! Ráadásul a 150. km környékén, a bosnyák határ mentén, eléggé kellemetlen fekete-sáros, vizes, nagy-köves részen vezetett át, majd átváltott egy nagyon hosszú, sziklás leereszkedésbe, ahol a motor és a futómű tehermentesítése érdekében folyamatosan állva és egyensúlyozva kellett menni! Itt picit nem találtam szinkronban a road-book jeleket a tereppel, de a jelzések alapján nem volt elágazás, így csak követtem tovább az utat lefelé. Végül is megtaláltam a jellegzetes helyet és szinkronizáltam a méterszámlálókat és a road-book-ot.

Az utolsó 15km már egy tempósabb rész volt, ahol kicsit ki lehetett engedni és élvezetesen lehetett csapatni. Boldogan értem a célba, majd pár kilométerrel később a bivouac-ba, ahol megkaptam Perica-tól a 2024-es Dinaric Rally-t teljesítők érmét!

Összegzés

A 2024-es Dinaric Rally-tól azt kaptam, amit vártam. 1664km-t teljesítettünk a 6 nap alatt, aminek nagy része mért szakasz volt. Számomra a prológgal együtt ez 37 óra 47 perc körüli nyeregben töltött időt jelent! Végig egyenletes, számomra jó tempót sikerült hoznom, amivel a navigációra is kellőképp oda tudtam figyelni és kontrollálni tudtam! Fejben már megvannak azok a hiányosságok, amikre a későbbiekben jobban oda kell figyelnem és nagyobb hangsúlyt kell fektetnem, de jelenleg ezzel a teljesítményemmel elégedett vagyok!

Mindenki valamilyen céllal érkezik egy versenyre. Van aki mindenféleképp megnyerni szeretné, van aki csak túlélni! Nekem az volt a célom, hogy legalább a középmezőnybe végezzek egy végig élvezetes motorozással! Azt gondolom ezt a célomat sikerült is elérnem, hiszen a 117 fő, rally kategóriában induló közül az 59. helyen sikerült célba érnem, míg saját kategóriámban (M5 – 650-850ccm egy-hengeresek) az 5. helyet sikerült elérnem a 16-ból!

Talán egyetlen pici tüske maradt bennem, mégpedig az első szakasz limit-időn túli teljesítése. Ezt egy kicsit sajnálom, mert itt egyértelműen a rossz taktika választása, ami ehhez vezetett! És ezen nem sokat javít az sem, hogy csak 44 motorosnak sikerült teljesítenie a 117-ből a szintidőn belül! Itt még javítanom kell a teljesítményemen!

Nagyon boldog voltam, hogy sikerült teljesíteni azt a célt amit kitűztem magam elé!

Köszönöm az eddigi biztatásokat és támogatásokat! Legfőképp csapatomnak a Laller Racing Dakar Team-nek és a fő támogatómnak a Cross-Country Adventures-nek.