2025 Hódmezővásárhely Classic MX
Május 17.-én rendezték a MAMOKA Trans – Magyar Classic MotoCross Bajnokság 3 versenyét Hódmezővásárhelyen a RolandRing-en, mely a tavaszi szezon utolsó eseményét is jelentette.
Mivel soha nem mentem ezen a pályán (se), ezért nézegettem felvételeket, hogy legalább valami fogalmam legyen merre is kellene mennem. 
A szombat reggeli adminisztratív bejelentkezés után volt alkalmam bejárni a pályát, ami megint bizonyította, hogy képernyőn minden kicsit (nagyon) más, mint élőben.
A szabadedzés első körében „lépésben” mentem végig a pályán, majd lendületet vettem és elkezdtem próbálgatni az ugratókat. Az általam „mumusnak” vélt négyes huplikat meglepően könnyedén sikerült bedupláznom, amiben nyilván nagy segítség volt a csikóstöttösi pálya 3-as huplijának leküzdése. Sokkal magabiztosabbnak éreztem magam, aminek meg is lett a böjtje… Az egyik hosszabb asztalt megpróbáltam átugrani, de sikerült pont a szélére érkeznem, ezért picit dobott a motor, amivel alapvetően nem is lett volna baj, ha nem jött volna közvetlen a balos mandíner. Kissé túlaggódtam a dolgot, így sikerült lefulladnom a tetején, ami egy szép eldőlést eredményezett. Nem tűnt vészesnek a dolog, de a motor talpra állításánál észrevettem, hogy lefele log a kuplungkar. 
Szerencsére úgy tört el, hogy vissza tudtam helyezni a csapjára egy kuplungolás erejéig, így leevickéltem a pályáról és nekiálltam szerelni. Szerencsére Attila Czompa a segítségemre sietett egy kuplungkarral (ezúton is hála érte!
), de végül a depo-ban lévő árusnál találtam egy komplett kart konzollal, ami így felkerült az RM-re!
Az egész történésnek az lett az eredménye, hogy az időmérőre maradt a pályával való ismerkedés nagy része! Ennek és a rutintalanságomnak köszönhetően nem is sikerült túl jól az időmérő, de legalább kezdett körvonalazódni a pálya a fejemben!
Az első futam startjánál (szokás szerint) a leghátulján találtam magam, de ez nem szegte kedvemet. Élvezettel próbálgattam az íveket, ugratókat több kevesebb sikerrel. A futam első felében Wochauer István (666, EVO) mögött mentem, és ahogy tanultam a pályát úgy próbáltam elmenni mellette. Hol jobban ráérkeztem, hol (egy-egy elhibázott ívválasztás miatt) lemaradtam kicsit. Nagyjából a féltávnál járhattunk amikor végülis sikerült az előzés. 
Szinte ezzel egyidőben megérkezett az égi áldás eső formájában. Az eleinte csöpögő eső egyre intenzívebbé vált és kissé tartottam tőle, hogy csúszóssá fog válni a pálya, így inkább visszavettem kicsit a tempón. Szerencsére az eső itt még csak jót tett a talajnak, de így is sikerült túlóvatoskodnom az egyik kanyart, amikor is lefulladt alattam a 2T! Szerencsére hamar életre tudtam kelteni és folytatni a futamot.
A versenyt végül is a 10. helyen zártam a SUPER EVO kategóriában. Bár ez az eredmény 2 versenyző sajnálatos technikai kiállása miatt is jöhetett össze, de ismét éreztem, hogy tudtam tovább fejlődni egy picit, ami számomra a legfontosabb!
Nagyon vártam a második futamot, hiszen egyre jobban kezdett összeállni a fejembe a pálya, de sajnos egy olyan esőzés érkezett meg ami ellehetetlenítette a biztonságos futam rendezését, így törölték. Azt gondolom ezzel a rendezők nehéz, de okos döntést hoztak, hiszen a pálya már nagyon csúszós volt.
Összeségében megint egy nagyon jót motoroztam magamhoz mérten és nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, ami a legfontosabb számomra az első szezonomban. Most jön egy kis szünet és szeptemberben folytatódik a bajnokság Veszprémvarsányban! Már nagyon várom! 
Cross-Country Adventures
0 hozzászólás