2020 BAJA Szczeczinek
2020. július 24-25-én rendezték a kimondhatatlan nevű Lengyel város (van egy pár… 😛 ) központjával a BAJA Szczeczinek 2020-at. A Covid „őrületben” sorra maradtak el a különböző rendezvények, így természetesen a tereprally versenyek is. Szerencsére a lengyeleknek valahogy sikerült megoldaniuk! Ez számomra azért is bírt különös jelentőséggel, mert ebben az évben már nem csak fejben kacsingattam a tereprally-zás irányában, hanem a motor is fel volt készítve alap felszerelésekkel ehhez a csodálatos versenyzési formához. Volt méterszámlálóm és itiner-olvasóm is. Ráadásul úgy nézett ki, minden működött is egyszerre…most előszőr! 😀
Hát így vágtunk neki Horváth Lajossal (Laller) és Gazdag Ákossal a versenynek! Számomra nagyon tanulságos volt most előszőr átélni a teljes versenyt az adminisztratív regisztráció, technikai gépátvétellel kezdődően! Most állt össze a fejemben amit eddig csak elméletben hallottam! Szerencsémre Laller nagyon sokat segített, amiért a mai napig hállás is vagyok neki!
Maga a verseny egy nagyon rövid, 5,2 km-es mért szakasszal kezdődött. Mondjuk ehhez kb. 40 km-et motoroztunk oda, majd vissza! Sok minden nem maradt meg bennem erről a szakaszról, csak annyi, hogy iszonyat rá-páráztam és torkomban dobogó szívvel startoltam. A szakasz nagyon hamar lement és már motorozhattunk is vissza a szerviz parkba.
Ezen a napon még 2X41,8km-es mért várt ránk, azaz kétszer kellett teljesíteni a távot. A második 41,8km-es szakasz startja annyira elcsúszott időben, hogy aki épp sötétebb szemüvegben kezdett neki, az a sűrű erdős szakaszokon nagy hátrányba került. Hiszen ott már annyira beárnyékoltak a fák, hogy vagy nem láttak semmit vagy levették a szemüveget, kockáztatva a szemmagasságban lévő ágak által okozható sérüléseket.
Az második napon 60,84km-es szakasz várt ránk amit kétszer kellett teljesíteni! Ez a szakasz még mélyebb homokos részeken vezetett keresztül. A nagy motorral itt csak a sebesség segít, hiszen minél lassabb vagy annál nehezebb megtartani a rendes íven. Ugyanakkor ahogy fárad az ember egyre jobban lassul, amitől megy egyre jobban fárad…ördögi kör! 😛
Az utolsó szakaszra a fáradtságom miatt egyre többet hibáztam! Szerencsére csak kisebb eldőlések voltak és semmi komoly, de a többszöri motorfelállítás azért használta rendesen a csekély tartalékjaimat. Mindenesetre sikerült befejeznem életem első tereprally versenyét, ami nagyon nagy örömmel töltött el!
Megtapasztalhattam milyen is amikor terepen nagy tempóval motorozom és még az itinert és méterszámlálót is olvasni kell, esetenként „kalibrálni” őket! Itt rá is kellett döbbennem, hogy túl sok dolgot és túl sokáig olvasom! Ennyi idő nincs egy BAJA típusú versenyen, ráadásul nem a navigáláson, sokkal inkább a sebességen van a hangsúly. Egy dolog viszont kristálytisztán világos volt…én Tereprallyzni AKAROK! 🙂
0 hozzászólás